Egy forró nyári napon az utazó egy sivatagon lovagolt keresztül. Lova nagyon fáradt és szomjas volt.  Mindketten nagyon boldogok lettek, amikor a távolban megpillantottak egy oázist, ami az utazó számára vizet és élelmet jelent.

 Az oázis, amit elértek valójában egy kis falu volt. A földművesek motoros szivattyúkkal húzták a vizet egy mély kútból. Csak akkor volt víz az itatókban, amikor a szivattyú be volt kapcsolva. Az utas megkért egy földművest hogy engedje a lovát inni. A ló oda is ment az itatóhoz, de amikor a szivattyú beindult megriadt és elszaladt. Az utazó megnyugtatta, újra az itatóhoz vezette, de a motor zajára az állat ismét elinalt. Néhány további próbálkozást követően megszólalt a földműves: Kedves barátom, ha a lova nem tudja megszokni a motor zaját, akkor bizony szomjasan kell tovább mennie.

Az utazó minket testesít meg, a ló a gyakorlás, a víz az oázisban a jóga. A szivattyú zaja életünk problémáit és akadályait jelenti. Ez a zaj sohasem áll le. Amikor nehézségeid támadnak, ne hagyd abba a gyakorlást. Jusson eszedbe, hogy csak a szivattyú működik. Tanulj meg gyakorolni és fejlődni nehézségek közepette is, különben szomjas maradsz.

Gyakorolj minden nap bizalommal és szeretettel. A hang, az abszolút isteni rezgés és az önmegvalósítás fénye el fognak jönni.

Paramhans Swami Maheshwarananda, Novi Sad, 1982